Hucskó
szerző: Vörösmarty Mihály
Miféle gerjedelem zavarja lelkedet?
Hová ragadnak vágyaid?
Mit pislogatsz Miskolci békaként? -
Talán reményed int, hová?
"Hah! s nem pirulsz, tapasztalatlan, kérdeni
"Mi szűlhet ily nagy változást,
"Ily kedves, - édes kínokat? - szerelmem az,
"Oh üdvözítő gondolat!
"Szerelmem az, mely égre tolja lelkemet
"S dücső nagyokra ingerel.
"Boldogtalan! rideg szived mit érhet ily
"Bájos segédnek nélküle?
"Sajnállak" - így szólt, s nedvesűlt szemét mohón
Hunyorogva összeforgatá.
S reszketve mint a szél zavarta kis levél
Vagy harmat a fű bársonyán,
Már mintha birná szive tárgyát, elmerűlt
Csélcsap tüzében a bohó.
Hucskó! - de mit nyersz gyenge Muzsa ily helyen?
Ő csak tapasztal, és hitelt
Bármely okokkal vígad, ő nem ád neked:
De mégis - Hucskó! hallj tehát.
Ha majd reményed bételik, s kivánatid
Tárháza fogytig megapadand,
Mit vagy teendő? majd ha csak Való marad
Körűled az, mely nem terem
Többé reményt, sőt gyakran aggodalmakat
Fizet jutalmúl, s eltünik.
Úgy mint ezen szó, melyre most figyelmezel,
Eltünt, utána társinak.