Hozzá
szerző: Tisza Domokos

Mikor piros két orczádra tekintettem,
Hogy a rózsát ne szeressem, nem tehettem.
Mikor láttam, szemed színe nefelejtsé,
Azt hivém, hogy szeretni fogsz mindörökké.

Már sem szeretsz, már is elhagysz, állhatatlan!
Bús szívemet kínra hagyod irgalmatlan!
Hej nem láttam, pedig sokszor megnéztelek,
Hogy, mint a hab, játszik, inog a kebeled!!