Hozd ki kocsisom, a paripámat
Hozd ki kocsisom, a paripámat,
Itt hagyom a kedves galambomat.
Az én bucsuzásom nem lesz hosszú,
Egy két szóbul álló, de szomorú.
Bánom, hogy megismerkedtem veled,
Jaj be nehéz már elválni tőled,
Azzal köszönted meg hűségemet,
Búba merítetted a szivemet.
Szerettelek rózsám, nem foglak már,
Rabod voltam eddig, nem leszek már.
Mig rabod nem voltam, be szerettél,
De hogy azzá tettél, föl sem vettél.
Szép szavadnak hittem, azt gondoltam,
Hogy szeretsz, de jól meg nem fontoltam.
Melly ritka lányokban van ma hűség,
A mit mutatnak csak kétszinűség.
Semmi, rózsám, már én boldog vagyok,
Mert utánad többet nem sohajtok.
Találkozik tán még olly igaz szív,
Melly becsülni tudja azt, a ki hív.
Tudom, hogy majd fogsz te akkor sírni,
A mikor szivem más fogja bírni;
De én nem bánom, mert egy csalárd szív
Nem érdemli meg azt, ki igaz hív.