Hortobágyi pusztán fu a szél
Hortobágyi pusztán fu a szél,
Juhászlegény busan utra kél,
Hová lett a nyája? eladta,
Hová lett a kedve? elhagyta.
S hej nyájadat miért adtad el?
Nekem már e földön mi sem kell.
Juhászlegény, kedved hová lett?
Rózsám hivségével elveszett.
Isten hozzád puszta, s pajtások,
Furulyámat már nem halljátok,
Hortobágyi pusztán fu a szél,
Juhászlegény búsan utra kél.
Juhászlegény hosszu utjában,
Szomjuságot érez torkában,
Szomjas, és szerelmes: két gonosz,
Magában is mindegyike rosz.
S betér a kadarcsi csárdába,
Nagyot iszik ottan bújába,
S mint itczét itczére ürített,
Szomja, és szerelme elveszett.