Honvágy (Joachim du Bellay)
Boldog a férfiú, ki, mint Odysseus
Vagy Jázon, a regés aranygyapjas lovag,
Tudással gazdagon a honi révbe fut,
S jó rokonok között tölt békés napokat.
Ó, hányszor álmodom kicsiny tanyámról én,
Kéménye füstje vár, ó, melyik évszakon
Engedi meg az ég, hogy e száműzetés
Ideje lepereg, s én újra láthatom!
Mert kedvesebb nekem e ház, a hazai,
Mint Róma vakmerőn terjengő tornyai.
Kemény márványnál a vályoga jobb nekem.
S szentebb a gall Loire, mint a latin Tiber,
És nem cserélem el a Lyrist semmivel,
S Róma egénél szebb az én honi egem!