Hold (Szép Ernő, 1921)

Hold
szerző: Szép Ernő

Osonsz szökkenve szökkenve vak tiszta hold ott, ott az égen
Olyan vagy, nem tudom mintha újszülött arcod volna ma este
A múltkor is voltál már ilyen, igen és egyszer réges-régen.

Milyen magos az a jég út, ahol utazol úgy mint autolámpa
S még feljebb kelsz futással, hová? azt az ezüst megyét nem ismerem.
Csend lett, mert néma vagy, a folyó víz itt visszképed reszketve széjjel rántja,

A bádogtetők eszmélve ragyognak nagy halpikkelyekkel.
Ábránd esett az ablaküvegre, fagyos az, ijedelmes, idegen.
Én is, tudom hogy fehér arcom halotta fénylést vett fel.

Hold hold hold, hold nevű hold, itt hűsen lélegzek látlak,
Nézésemet vedd el, szórakozottan érzek, bágyadva reménylek valamit,
A mosolyt, ugye megtartod a mosolyt az ez után jövő világnak.