Hit
szerző: Gárdonyi Géza
A csillagvizsgáló azt mondja, hogy csak a nyolc bolygót láthatja megnagyítottan. A többi ezernyi ezer csillag bármilyen teleszkopon át nézve is csak akkora, mint szabad szemmel nézve. Ebből az következik, hogy az mind nap.
Micsoda erő tartja azokat ott a kietlen magasságban? S mink még kételkedünk, hogy a mi életünket az a KÉZ nem bírja megtartani!
A templom közepén az örökmécs ég. Napos időben elhalványul, szinte eltűnik a mécses lángija. De mikor elborul az ég, mikor sötétség száll a templomba, a láng elővilágol.
Az ember szívében is van szent örökmécs: a hit.
Ha a magunk esze szerint intéződnék az életünk, első dolgunk volna, hogy a vénülést meg a halált kivetnénk a sorsunkból.
És folytatnánk az életet még erősehb küzdelemmel, vesződnénk a vagyongyüjtés munkájával s vagyonunk biztosításával, agyarkodnánk az embertársunkra, akik utunkban állanak, s gondot gondra hurcolva haladnánk gyorsan azon az úton, amelynek a vége: öngyilkosság.
Mily bal-gondolkodás: halotti beszédben azon erőlködni, hogy a halottról dicséreteket hordjunk össze. Még sohsem olvastam olyan halotti beszédet, amely teljességében búcsúzás. A gondolatoknak mily szárnyalására van alkalom, mikor a rabok búcsúznak a szabadságra menőktől! Mikor a sötétségben maradók búcsúznak attól, aki Istenhez indul! Mennyire össze lehet kapcsolni a végtelenségbe sugárzó ideákat e földi élet kisszerűségével. Az ilyen beszéd vigasztaló is, meg igaz is.
Csodálatos a szőlő kacscsa. Hogy terjeng, tapogatódzik mindenfelé! Hogy rátekeredik fűszálra, drótra, faágra! milyen csomókat köt! az esztelen szőlő!
Még csodásabb az ampelopszisz, amely falakra mászik fel. Tapadó ujjacskái nőnek, s reátapadnak a legsimább falra is. Reá tapadnak oly erősen, hogy alig lehet leszakítani onnan.
Hát a kobaea selyemszál-vékonyságú fogódzó szálai! Hogyan behatolnak minden hasadékba, minden kéregbe! Akár vékony, akár vastag, amibe kapaszkodnia kell, s akár gömbölyű, akár szögletes, a kobaea összeköti vele az életét.
Ha az Isten az oktalan növénynek nem ok nélkül adta a fogódzó, ragaszkodó képességét, vajjon az emberi szívnek mindennél erősebb kacscsa, ujja, lánca és fonala ok nélkül köti-e az élőt az elköltőzötthöz?
Aki elméjével az Isten felé fordúl, megérzi, mint a vak a napfényt.
Sirkö-irat:
Hiszek egy Istenben.
A hit a katekizmus szerint.
Valójában: igaznak érezni stb. amit az anyaszentegyház tanít. Mert tartani tarthatom akkor is, ha nem érzem igaznak, de akkor hazudok. Hapedig azt tartom igaznak, amit érzek is, akkor becsületes vagyok.
Nincs-e ellentmondás ebben:
1. A hit Isten ajándéka.
2. Aki nem hiszen elkárhozik.
Tehát ha Isten nem ajándékoz meg, elkárhozok: azért szenvedek, mert nekem nem jutott ajándék.
A hit bizonyosságnak érzett hipothezis.
Valahányszor olyan gondolatot olvasok, amely Isten ellen szól, mindig olyasfélét érzek, mint mikor a muzsikában hamis hangot hallok.
Aki mindent hisz, - gyanakszom rá, hogy buta. Aki semmit se hisz, csak amit testi szeme láthat, - arra már nem is gyanakszom...
Akár theista, akár atheista, logikátlan, ha ezzel a szóval veri az asztalt:
- Ez igy van!
Helyesen-csendesen mondjuk csak:
- Így vélem.
A tudomány mindig egy hamis bankót tép széjjel, amelyet mi igaznak tartottunk. Nekünk ez rosszul esik. De csakhamar megvigasztalódunk, mert nyujt helyette egy másik hamis bankót.
Aki valakinek a vallását becsmérli, épp olyan, mint aki bemegy valakinek a szobájába és a falon függő képeket fitymálja.
Atheista könyvek...
Elirtóztatnak, mint azok a lábtörlők, amelyeken ez a mondás olvasható:
Isten hozott!
S a vendég az Isten szent nevébe törli a sáros lábait.
Atheisták albumába:
Mégis csak furcsa, hogy a világmindenségre azt mondjátok:
- Van.
Arra meg, aki csinálta, azt mondjátok:
- Nincs.
Ha papirosra festjük a földtekének folyóit, és az emberi test ábrázolásában az ereket: mennyire eggy!
Ficus magnolioides.
A csodálatos alakzatu faderék, amelyből a gyökerek fölülről (az ágakról is) lefelé ereszkednek, és mikor a földet elérik, uj faderékakká válnak. Emberi tagokhoz hasonló alakulások.