Hetedhétország
szerző: Kosztolányi Dezső
Megettem a világot s kiokádtam.
Az élet meglehetősen egyforma.
Országhatárokon, nyelvterületeken robogtam előre,
oly szemtelen gyorsasággal,
Hogy magam is megijedtem.
�Guten Morgen!" mondták, de másnap már: �Bon jour!"
s egy furcsa délután
dalolva köszöntek: �Good afternoon!"
Népek hálószobáin füleltem, bekukucskáltam kulcslyukakon,
meglestem, mit csinálnak egészen magukban.
Egy anya szoptatta nyügös csecsemőjét.
Toronyra is másztam, muzeum és képtár anyagát habzsoltam, árúházak őrült
mozgólépcsőin zakatoltan.
Fönn az irodában négyszáz gépirólány
kopogott halványan.
Hallottam a nagyszerű gramofon-osztályok
négermuzsikáját,
vettem nikotinmentes pipát, nyakkendőt, rádióantennát,
csőpostán fizettem a fényes alagsor
száznyolcvanhetedik pénztáránál
s utána a tetőn ananászt ebédeltem.
Hideg- és melegvízszolgáltatás minden szállodában,
néhol éjfélkor is lehet borotválkozni,
könyvet vásárolni. Telefonhivásra
nyomba házhoz mennek. Ámde, bevallhatom,
végső benyomásom fölöttébb leverő.
Mert mikor vonaton száztiz kilométer
sebességgel lihegett e dicső városok
felé a füstben, a vékonyan csorgó
holdfényben, mindenütt láttam riadozva,
igen jelentősen
az ébren-alvó, népes temetőket.