Heribald

Heribald
szerző: Emőd Tamás

Megjelent A Holnap irodalmi antológia második kötetében Nagyváradon, 1909-ben.

Heribald bús nyugati vér volt,
Szentlélek papja, papok rabja –
Gallenre akkor hún hadakkal
Sújtott az ég és föld haragja.
Ama híres nagy áldomáson
Harsant a hegy, táncolt a szittya,
Heribald fráter Krisztus könnyét
Öblös magyar sisakból itta.

Hol az a perc, hol az a mámor,
Bor és kupa, csontlovagok?
Lajtán innen a halál szörnyű,
Szent forgószele kavarog –
S a vár alatt, az ó vadonban
Idők időtlen gyásza zúg,
Heribald fráter minden éjjel
Nyögeti-nyitja a kaput.

Táncol, suhog, bókol és bámul
Csontábrázata ég, ragyog:
Dörömbölnek-é pittymalattal
Új nóták és új magyarok?
Pányvás, paripás, patkós haddal
Megszállnak-é nyugat előtt?
Túl a Dunán süvöltve sírnak
A régi magyar temetők.