Heraklesz tizenharmadik hőstette

Heraklesz tizenharmadik hőstette
szerző: Karinthy Frigyes

Ezek után pedig megpihent Heraklesz Eurisztheüsz király előtt, és beszolgáltatta a naemeai oroszlán fejét, mellyel Augiász istállóját kisöpörte.

- Itt van a fej, ó, király - mondta Heraklesz. - Feloldasz-e mostan végre?

De Eurisztheüsz összeráncolta szemöldökét, és gondolkodva szólt:

- Még egy hőstett vár rád, ó, Heraklesz!

- Mi legyen az? - kérdezte Heraklesz, és meglobogtatta buzogányát.

Eurisztheüsz kivette zsebéből a Rafina című szépirodalmi lap legutóbb megjelent számát, és felhajtotta azon az oldalon, ahol Pök Lajos "Tiszta nyál egy régi lemezen" című költeménye volt kinyomtatva, kék betűkkel, keresztbe és visszafelé.

- Látod ezt a verset? - mondta Eurisztheüsz.

- Látom - mondta Heraklesz; és tényleg látta.

- Na - mondta Eurisztheüsz. - Menj el Pök Lajoshoz, és bizonyítsd be neki, hogy ennek itten nincs értelme. Tizenöt éve nem meri ezt neki senki megmondani.

Heraklesz felcsatolta buzogányát. Két kőből dörzsölt magának nehéz baltákat, egy hosszú kötelet csavart dereka köré, három könyvet dugott tarsolyába, négy vad kritikust szájkosárral szíjra fűzött, véres hússal etette őket két napig, azután vízben áztatta a "Nyugat" négy évfolyamát, s megindult.

A szörnyeteg lakhelyét a Körút felől kísérelték megközelíteni. Körülárkolta a kávébarlangot, melyet a bentlakó fenevadak után, akik "Nyu-nyu" hangot adnak, Nyujorknak neveztek ez időben. A barlangot körülvevő csalit egyik zugában találkozott Heraklesz a Vasorrú Boszorkánnyal.

- Jó estét, öreganyám - szólította meg Heraklesz.

- Szerencséd, hogy magyar írónőnek szólítottál - felelt az -, most megmondom neked, hogy erre a szóra: "merkantil-rendszer", milyen rímet lehet csinálni.

De Heraklesz nem ült fel a ravasz cselnek, és egyetlen csapással levágta a boszorkány verslábait.

A szörnyeteget fent a hegyen találta, egy pohár mérget kevert, habbal.

Heraklesz nem rohant rá azonnal. Hátrament, öt római pénzt adott Ágnesnek. A vad kritikusokat kétoldalt, a lejárat mellett helyezte el, és megkötötte szíjjal, majd egy-egy nyers, még véres verskötetet dobott elébük, hogy azokat felfalják, míg majd szükség lesz rájuk.

Azután hátulról, óvatosan közeledett a szörnyeteg felé. Hirtelen csapott le rá: a szörnyetegnek megfordulni sem volt ideje. Heraklesz szeme elé csapta a verset, s mielőtt még a szörnyeteg egy mozdulatot tehetett volna, megszólalt:

- Ennek nincs értelme! - mondta Heraklesz elszántan, és minden izma megfeszült.

A szörnyeteg borzasztót horkantott. Szemei vérbe borultak. Ujjait szétmeresztette, és szembefordult támadójával.

- Ennek nincs értelme! - mondta Heraklesz újból, s megragadta a szörnyeteg veséjét.

Rettentő harc kezdődött. A fenevad csapkodott maga körül, tollát Heraklesz torkába fúrta, és egy nyilatkozatot tett közzé a "Világ" irodalompolitikai rovatában, Hatvány Lajost idézve, aki azonban nem jelent meg. Majd szédítő gyorsasággal forogni kezdett, és harmincöt verset döfött tavaly megjelent kötetéből.

- Nincs értelme! - mondta Heraklesz.

A szörnyeteg más tizenkét verset harapott Heraklesz hasába. Mellébe is fúrt egy verset és két lapockája közé.

- Nincs értelme! - lihegte Heraklesz, és nem engedte el a vesét. - Nincs értelme! Hol van az értelme? Kérdem, hol van az értelme?

A fenevad újabb verseket karmolt Heraklesz hóna alá. Heraklesz érezte, hogy már nem bírja sokáig. Elmetszette a szíjakat, mire a vad kritikusok csaholva rohantak neki a fenevadnak, de megszagolva a verseket, kurrogva sompolyogtak vissza.

- Nincs értelme! - ordított Heraklesz; kifordította a verset, és a szörnyeteg fejére dobta. Amaz habzsolva nyelte be a verset, összerágta és kihányta. Nem lehetett bírni vele.

Ekkor Heraklesznek egy ötlete támadt.

Egyetlen buzogánycsapással odaírta a vers alá egy másik költő nevét, és a szörnyeteg fejéhez vágta. A szörnyeteg odanézett.

- Nincs értelme! - ordított ő is.

Heraklesz felnyalábolta, és elvitte Eurisztheüszhoz.