Hazafelé vitorlázva
Sziklák, a roppant, távol égbe
fölmeredők,
tavak, miken csönddé simulnak
a hab-redők,
szeplőtelen puszták fövénye,
ezüsthomok,
hűs fenyveserdők, nyárba-télbe
zöld sátorok,
folyók, amiknek árja száguld,
folyton siet,
fák, tiszta fák, húszezer éve
jók és hívek:
ti gyógyítottátok bús szívem énnekem,
ti adtatok erőt megírni énekem.