Harmincadik
szerző: Balassi Bálint
a Toldi Miklós nótájára
1 Mire most, barátom, azon kérdezkedel,
Hogy engem szerelem ennyire hajtott el?
Vallyon csak te vagy-é, kit nem gyújthatott fel?
Csudálom, ha néked nem volt még közöd evvel!
2 Mert indul szerelem mi természetünkbűl,
Minden állatokban adatott Istentűl,
Látd-é, minden állat társának mint örül?
Vehetsz egyébrűl is példát, nemcsak emberrűl.
3 Vedd eszedbe csak, hogy az oktalan állat
Mint őrzi, szereti, neveli ő nyáját,
Ki-ki az övéért nem szánja halálát,
Csak hogy azt szeresse, akinek adta magát.
4 Hol vagyon oly állat, ki szeretőjeért
Halált nem szenvedne annak oltalmaért?
Hát mit csudálsz rajtam, ha szerelmesemért
Okos állat lévén gyötrődem nyeréseért?
5 Fulgosius egy sasról ír ilyen csudát,
Ki úgy szerette, együtt nevelte lányát,
Hogy csak annak vitt minden fogott madarát,
Sőt leány halálaért meg is ölte magát.
6 De hagyjuk bár el ezt! Nézd, a vetemények
Tavasznak örülnek, fák és minden füvek
Vigadnak béjüttén, mint szeretőjeknek,
Gyászokat elvetvén mind fejenként zöldülnek.
7 Gondolj régi időt eleitől fogva,
Megesméred, hogy volt mindenütt hatalma,
Bölcsnek, vitézeknek jovát ő megbírta,
Szerelem erejét senki meg nem állhatta.
8 Ádámot, atyánkot vallyon nemde Éva
Alma ételére hiszem ő izgatta?
Az első vétek is lőn szerelem mia,
Mert Éva szerelme vitte Ádámot rea.
9 Mi veszté el Sámson erejét, két szemét?
Herculesnek is mi vette volt el eszét,
Hogy viselné szeretője öltözetét,
Asszonynépe között sodorgatná ő szöszét?
10 Aristotelesnek mit használt bölcs esze,
Hogy szép felesége őtet megnyergelte?
Salamonnak hol volt nagy tudós elméje,
Mikor szeretője pogánságra hitette?
11 Ariadne miért adta volt fonalát
Theseusnak, ki megölte oztán bátyját?
Mért mutatta azzal Labyrinthus útát?
Azért, hogy inkább szerette Theseust, mint bátyját.
12 Parisnál ki volt szebb, akár Absolonnál?
Ki volt vallyon jámborb Szent Dávid királnál?
De szereté asszont, ki volt Uriásnál,
Isten ellen véte, mert vigada ő aznál.
13 Medeát, Ilonát mi vitte volt erre,
Hogy egyik Parist, másik Jasont szeresse,
Ki-ki szeretőjét nagy messze kövesse?
Látd-é, szerelemnek vagyon mely nagy ereje?
14 Acontius ifjat vallyon mi tanítá,
Cydippe szavával hogy almán azt írta,
Mintha már Cydippe volna ő mátkája,
Erős esküvéssel véle azt fogadtatná.
15 Trójának mi rontá el erős kőfalát?
Priamusnak mi veszté el királságát?
Pyramust és Thisbét, az igen szép leánt
Szerelem ölé meg, látod-é nagy hatalmát?
16 Achilles Trójában csak Polyxenaért
Ellenség keziben ment csak ő kedveért;
Aeneas Turnussal megvítt Laviniaért,
Gismunda megölte őmagát Gisquardusért.
17 Szénás városbéli hol szép Lucretia?
Hol vitéz Deiphobus szeretője, Lyda?
Hol vagyon Carthagóba lakó Elissa?
Ezeknek mind csak az szerelem volt gyilkosa.
18 Hol Diomedessel az ferdős leánya?
Leander szerelme, az is egy nagy példa;
Jusson Procrisnak is eszedbe halála,
Spániába nemrég mint járt Donya Liesza?
19 Penelope özvegységének mi oka?
Ispitályban miért lakott Magelona?
Phyllis Demophoont is addig miért várta?
Azért, mert szívükben gerjedt szerelem lángja.
20 Igaz szerelmő Leucippét nyavalyára,
Ifjú Theagenest annyi bujdosásra,
Nagyot kicsin renden való házasságra,
Mindent csak szerelem vitt képtelen dolgokra.
21 Akarék csak régi példát előhoznom,
Mert mostaniakról nem jó nékem szólnom,
Szerelem most sem szűn meg, igazán mondom,
Titkon-nyilván lenni nagy sokakon jól látom.
22 Nincs senki oly eszes, kit az nem téveszthet,
Viszont tudatlant is ez megeszesíthet,
Vallyon s ki oly erős, kit ez meg nem győzhet?
Rútat szerelembe, mint szépet, ő úgy ejthet.
23 Mint hatalmasnál nincs személyválogatás,
Így szerelemnél is nincs semmi választás,
Kinek-kinek az övé helyett nem kell más,
Béka lévén, fogolynak tetszik a kedves társ.
24 De ez mind hadd járjon, nésze csak személyét
Annak, aki engem szeret, mint két szemét,
Vajha te hallhatnád gyönyörű beszédét,
Inkább nem csodálnád, hogy gyötrődöm én azért.
25 Mert aki szerelme alá magam ádtam,
Annak személyénél szebbet én nem láttam,
Engem hogy igazán szeret, azt megtudtam,
Kiért magam én is csak néki ajánlottam.
26 Kész azért már szívem szenvedni érette,
És mást nem szeretni soha őhelyette,
Kész szolgálni, míg e földen tart élete,
Mert megérdemlette tőlem igaz szerelme.
27 Fészket vert szívemben már az ő szerelme,
Előttem szüntelen képe, jó termete,
Ha szinte aluszom is, álmodom véle,
Mert csak övé vagyok, senkié sem egyébé.
28 Nincs azért e földen oly teremtett állat,
Ki nem fáradt volna a szerelem alatt,
Csudálom, hogy eddig még nem jutott reád,
...............................................................