Harc előtt
szerző: Fejes István
Békesség, magyarok! jó honfiak, egybe!
Ki honát szereti, a viszályt feledje!
Kit százados átok töredékre téphet,
Kapcsolja ma össze szent béke a népet!
Egyesség, magyarok! sziv szívre tapadjon,
Kar karba fogódzék, ajk csókra gyuladjon!
Testvértelen ág, légy testvére magadnak,
Ne legyen ellene magyar a magyarnak!
Bátorság, magyarok ! a haza veszélyben,
Az isten ostora kipattant az égen;
Európa reszket, Babilon nyög immár,
S a világ tengelye mint az inga himbál.
Boszúra idézve trónján ül az isten,
S ki kezét feltartsa, hatalom már nincsen;
Sir, jajgat a földön az égi szabadság.
Lakolni fog érté az emberi vadság!
Kimondva a törvény, s már zajlik a tenger,
Már zúg, morog a lég, s kóvályog az ember, —
Felzúdult elemek forgószéle hajtja,
S mint jön a földrengés, úgy jön a harci napja.
Békésség;, magyarok ! jó honfiak, egybe.
Ki hónát szereti, a viszályt feledje!
Véreskü pecsétje válta meg a hont rég,
Még Pusztaszer ott áll, emléke ragyog még!
Uj nagy idő készül, mint hajdani korban,
Vészjele: vér és tűz gőzölög a porban;
Mert ha a világnak összebomlik útja.
Véren át, tűzön át jut mindig uj útra.
Egyesség, magyarok ! sziv szívre tapadjon.
Kar karba fogódzék, ajk csókra gyuladjon!
Ha majd a vihar száll s bősz szárnya reánk üt,
Találja az ellen a nemzetet együtt!
Ezer év határán nézz vissza a múltba.
Ezer év napjai most intsenek ujra:
Ellenség sohasem, csak a viszály vert meg,
S büszke csatáidat egyetértve nyerted!
Bátorság, magyarok ! s hadd jöjjön a harczvész,
Áldozni honáért vérét a magyar kész;
Mert a kiomló vér szent ügybeli váltság.
Érted foly örökké, ó égi szabadság!
Békesség, magyarok ! had jöjjön a próba,
Csak a hont szeresse az ősök utóda;
A honszerelemnek diadal lesz bére,
S állni fog a haza egy uj ezerévre!