Halottak kara
Mi néma halottak örökre csatázunk,
hatalmas a sírban a mi sokaságunk.
Mi szántjuk a földeket és ti arattok,
suhintva a rendet, emelve a sarlót,
és mind, ami kezdet, örökbecsü munka,
a földi kutakba ma átzubog újra,
szívünk gyülöletje, szerelme szünetlen
még lüktet a földön a lázas erekben
s mit felkutatánk, a tudás hegyi ormán
a földi futás közepette ma kormány
s hódít a zenénk, a dalunk meg a képünk,
babérkoszorúzva halottan is élünk,
keressük a célt ma is, éjbe törődünk,
mi sír miriádjai! Térdre előttünk!