Halottaim

Halottaim
szerző: Juhász Gyula

1912

Halottaim találkoznak velem
És mondják halkan: Testvér, türelem.

És mondják némán: Gyermekem, vigyázat,
Elmúlnak lassan minden földi lázak.

És súgják: tűnő minden cifra pompa
S vígan mutatnak békés csillagokba.

És rámhajolnak és siratnak ők itt:
Elfogynak boraid és szeretőid,

Nézz ránk, ölelj át mosolyogva minket,
Szeresd, keresd elrejtett kincseinket,

Reád is vár a nagy, csodás örökség,
Töröld le vígan földünk balga könnyét.