Ha majd a sírba’…

Ha majd a sírba'… szerző: Christina Georgina Rossetti, fordító: Radó Antal

Ha majd a sírba' nyúgoszom,
Gyászdalt ne mondj fölötte;
Én édesem, se rózsafa,
Se cziprus-lomb ne födje.

Mindegy, a harmat csepjei
Vagy zord idők feresztik;
S ha tetszik, gondolj néha rám,
Feledj el, hogyha tetszik.

Nem érzem ottlenn az esőt,
Nem bántanak az árnyak,
Se nem hat hozzám éneke
Búshangu csalogánynak.

Átálmodom a félhomályt,
Mely se nőhet, se fogyhat…
S én is talán emlékezem,
Talán feledni foglak !