Ha eljő Május!...
szerző: Móra László
Ha majd a rózsa bimbót bontogat
S a csacska szellő lágyan muzsikál...
Ha elindul a napsugár-fogat
S belőle boldog, szép Május kiszáll:
Bízó lélekkel állok én elő,
Esdő koldusként rávetem szemem
S megkérem halkan, jöjjön el velem...
S ha hajlik szómra, kezét megfogom
S vigyázva, csendben odavezetem,
Ahol a drága hősi hantokon
Kidőlt a fejfa, virág nem terem...
Ahol a multnak fénye megfakult,
Ahol a fű is elszáradt, halott
S az Égből kap csak néha harmatot.
Megkérem Májust, menjen messzire!
A Kárpátoknak járja bérceit
S ahol a holtnak nincsen senkije,
Hiába hívja bús testvéreit:
Ott szórja szét a rózsaszirmokat,
Hogy álmodják a hősi szent porok:
Egy pillanatra ők is boldogok...
Ha majd a rózsa bimbót bontogat
S a csacska szellő lágyan muzsikál,
Ha elindul a napsugár-fogat
S belőle boldog szép Május kiszáll,
Bízó lélekkel állok én elé,
Esdő koldusként rávetem szemem
S megkérem halkan, jöjjön el velem...
S ha hajlik szómra: megfogom kezét,
Oda kísérem el lábujjhegyen,
Ahol egy asszony öt kis gyermekét
Neveli kínnal, száraz kenyeren...
És elkísérem százezer felé,
Hogy lássa a sok küzködő anyát,
Kiket az Élet kancsukája vág.
Megkérem Májust, ne menjen tovább!
Rózsái ezrét itt is hintse szét,
Hiszen ők mind, mind elnyílt orgonák,
Akiknek szívük megfeszítteték,
Mert sok hideg szív nem tudja, mi az:
Kínok konyháján enni kenyeret
S csitítgatni sok éhes gyermeket.
Ha majd te, rózsa, bimbót bontogatsz
S te csacska szellő lágyan muzsikálsz:
Ha nap-kocsidba vígan befogatsz
Szép Májusom, – s e két helyen kiszállsz:
Temérdek rózsád s minden aranyad
Terítsd a hősök szent pora fölébe
S a jajból élő bús anyák ölébe!
Ó kedves Május, tedd ezt, tedd nekem!
A hősök sírján és anyák ölében
A legszebb rózsád mind, mind ott legyen!