Ha éltem...

Ha éltem... szerző: Francesco Petrarca, fordító: Zoltán Vilmos

Ha éltem mégis elmul, oly sokáig
Legyőzve kínt és szevedéseket,
Hogy szép szemednek, melly most rám nevet,
Kihunyni láttom égető sugárit,

Ha színaranyhajad ezüstre válik,
S virágnak örülnöd már nem lehet,
S fakóra vál ez arc, mely szivemet
Most elcsititja, ha zokogni vágyik:

Erőt majd akkor ad neki szerelmem,
Hogy számon kérjen, mit tőled kapott,
Sok szörnyű évet, órát és napot!

S ha aggkorod talán ezt tiltja tennem,
Írtad, tudom,mit eddig nem adott,
- Elkésve bár - sebemre sóhajod!