Hótul fehér a gyöngyösi hegytető
Hótul fehér a gyöngyösi hegytető,
Ritka most az igaz szivű szerető.
Akadtam egy álnok hitegetőre,
De nem igaz, de nem igaz hűséges szeretőre.
Barázdában szépen szól a pacsirta,
Levelem jött, régi szeretőm irta.
Könyes szemmel azt olvasom belőle,
Hogy egyedül, hogy egyedül halál választ el tőle.
Magasan repül a daru, szépen szól,
Haragszik rám a galambom, nem is szól.
Na haragudj, kedves rózsám, sokáig,
El nem hagylak, hived leszek koporsóm bezártaig.
Jegenyefa tetejében magasan
Két holló ül feketében, gyászosan.
Mikor az a jegenyefa kivirít,
Akkor leszek, akkor leszek, kedves rózsám, a tiéd.
Kihajtottam hat ökrömet a rétre,
Letapostam a harmatot előtte.
De nem hallom Csákó ökröm kolompját,
Az én rózsám, az én rózsám, mással éli világát.