Hópihék
szerző: Móra László
Megjelent az Álmok szekerén verses kötetben 1925-ben.
Foszlós pihékben szálldogál a hó,
Mint sok madár, mely égből szárnyaló.
Fehér a testük, mint a tiszta lélek
És úgy csalódnak, hogyha földre érnek:
Beszédes hamvát veszti mindegyik...
Elolvad halkan. Szívük nincs nekik...
Foszlós pihékben sok atómja száll
S magához vonja mind az utcasár.
Az ember lába mocskot szűl a szépből,
Mit Isten hullat messzi, messzi Égből.
S hiába sír a téli hópihe,
Ezt meg nem látja, hallja senkise.
Míg hópihéjét szórja szét a Tél
Síró anyáknak fáradt csókja kél.
Oly félve néznek szívük magzatára,
Mint hópihék az utca rút sarára...
S kutatják, kérdik: merre, merre tér?
Parányi lelkük meddig lesz fehér?
Bölcsőben alvó párnapos babák,
Szívvel megáldott élet-katonák
Fehéren jöttök, mint a tiszta lélek.
É úgy csalódtok, ha világba léptek!...
Hiába sírtok, mint a hópihe,
Nem hallja jajtok senki, senkise!...