Hópelyhek

Hópelyhek szerző: Henry Wadsworth Longfellow, fordító: Zoltán Vilmos

A szürke lég ölén pihent,
De most a földre rázza a felhő
És várva várja már idelent
A puszta mező s a barna erdő,
  Mert enyhe s lágy takaró
  Mely halkan hull, a hó.

Borus lelkünket isteni fény
Álmok rémképeitől megója,
S kinnak, mi dul a sziv fenekén,
A sápadt arc lesz árulója,
  Fel így fedi, lám, az ég,
  A kint, mely benne ég.

A légnek költeménye a hó~
A bánat mind, mit az sokáig
Eltitkolt, im' nyilvánvaló
Pelyhekbe tagolva, versre válik,
  Erdőre, mezőre lehull,
  S mindent kifecseg botorul.