Hódolat Babits Mihálynak
szerző: Nagy Endre
Biztosra veszem, hogy a Nyugat közönsége nem fog lepfujozni, ha én, a munkatárs az ő nyilvánossága előtt adom át kis hódolat-bokrétámat a Nyugat szerkesztőjének. Munkatárs, szerkesztő, - e szavaknak vajmi szellemivé párolt jelentősége van itten. Az a szervezet, amely a Nyugat közleményeit összegyűjti, könnyebb, érezhetetlenebb a legideálisabb köztársaság kötelmeinél is; ezt a megfoghatatlan, asztrál-anyagú szervezetet csak olyan szellemiség tudja manipuálni, mint Babits Mihály. Mi Nyugat-írók kikerülhetetlenül vállaljuk őt szerkesztőnknek: magasba-törekvésünk gyüjtött bennünket össze körülötte.
Nem a verseiről akarok most beszélni. Sajnos, versekhez nem értek, csak érzek hozzájuk. Ha verseket olvasok, csak homályos, párás képekben csapódik le az érzésem. Például ha Babits Mihály verseit olvasom, valami nagyonnagy távolságban, nagyon elvonatkozott magányban gordonkázó férfit látok. Ennek a gordonkaszónak emberfölöti erősségét nem a közvetetlen dinamikai hatása érzékelteti velem, hanem az a meggondolás, hogy lemérhetetlen távolságból elindulva a föld lárma-körén áttörve is diadalmasan eljutott hozzám.
Bokrétámmal azt a nehány prózai sort próbálom meghálálni, amelyben Babits Mihály legutóbb is hitet vallott a maga irodalmi meggyőződése mellett. Minél többször olvasom e szavakat, annál keményebb fényben tündökölnek. Ez már több, mint vélemény: megnyilatkozás. És ez már több, mint férfi-bátorság: ez már a maga eszmei szférájában élő prófétának másíthatatlan, törvényszerű igaza. Akinek innyét már elémelyítette, kedvét lelohasztotta a boltos-irodalom, e nehány szóra újból égbenéző hittel indulhat el a régi szentségek felé. Az utat Babits Mihály lángpallossal mutatja. Pallos, de égi tűzből kovácsolták és nem a testek ellen való fegyver, hanem a megtévedt lelkek ellen.
Óh a test!...
Az ő testét hónapok óta nyomorult betegség nyomasztja a gyötrelmes, tespesztő ágyba. Nyomorult betegség, nyomorult és tehetetlen. Meg-megakasztja a szív ritmusát, összekúszálja az idegek bogait, de egy kőhajtásnyire se tudja megközelíteni azt a tűz-erődöt, amely Babits lelkét őrzi. Ha nem is grafológus az ember, minden betűből, amit Babits Mihály mostanában beteg kézzel papírra vet, könnyedén kiolvashatja egy ragyogó lélek legyőzhetetlen kiállását.