Három szegény fiú
szerző: Ady Endre
(Viktor, azaz Viki nyolc esztendős, iskolába járó, komoly, derék emberke, aki méltatlanul sok szomorúságot kapott ettől a nem gyöngéd, sőt otromba élettől. Nagy baj az is, hogy Viki szinte művészi médiuma a fájdalomnak, a fájásnak, mert olyan a lelke, mint a csipke, melyet könnyes, siró leányszemekkel terveztek. Különben Viktor, azaz Viki egy kicsit apahelyettes is, gyámja a két öccsének s ez - sajnos - bántóan, különösen megtetszett a Viktor öreges modorán. A két öccs: az ősi, magyar és harcias nevü Tuhutum hatéves lesz, jövőre őt is iskolába adják és Zsoli, aki Zsolt lesz, ha emberebb kort ér. Valószinü, hogy Zsoliból, aki négyesztendős mult, lesz Zsolt, Zsolt lesz - mert a kölyök csontos, piros arcú, pompás, verekedő természetü, erős. Ellenben szegény, félelmes nevü Tuhutum nagyon gyáva, félénk, nyavalyás gyermek s ennélfogva Viktor alkalmak adtán az ő pártját fogja szivesebben. Mert Viktor, azaz Viki gyámkodó érzései megfontoltak, bölcsek, mint ahogy illik egy koldus kis majoreszkóhoz, kinek a papája nem él a mamájával. Ennek nagy története van, amit hosszú volna itt elbeszélni, elég az hozzá, hogy csúnya herce-hurcák után a törvény mind a három fiút a mamának adta oda. A mama azonban megjárta, mert ő kiváltképpen s még a válópör alatt azért harcolt olyan elszántan a fiaiért, mert tuszoknak akarta őket. Azt remélte, hogyha megkapja a három fiút s ha okosabb és jobb ut nem nyilik, majd ő diktálja az urának a békeföltételeket. Másképpen estek a dolgok, a mama tervei nem sikerültek s még az se sikerült végül, hogy a papa mindent elfelejtsen a három fiúért. Azóta a mama az egyetemre jár, orvosnő akar lenni, a fiúk mellett egy német kisasszony van s a háznál Trézsi, egy falusi asszony, aki szakácsnő és minden. A német kisasszony fölhasználta az ebédutáni szabadságot, kiszökött valahová egy órára, Trézsi asszony a konyhában dolgozik és szomorú nótákat dalol. Ő is elvált asszony, de neki egyetlen gyereke sincs s ő tartásdijat se kap havonkint s az egyetemre se járhat. Szóval a három fiú együtt s egyedül, azaz hármasan és fölügyelet nélkül van, tehát furcsákat beszél, miként az következik:)
Tuhutum: Ha a papa azt irja, hogy karácsonykor el fog jönni, akkor el fog jönni s akkor hoz mindent nekünk.
Viktor: Nekünk nem kell semmi (egy kicsit hallgat), nekünk az kellene, hogy a mamával együtt visszamenjünk a papához.
(A konyhából behallik Trézsi asszony szomorú búgása, egyébként szép, hamar alkonyodó novemberi délután van.)
Zsoli: Eredjetek, én nem megyek, nekem a mama jobban tetszik, mint a papa, mert a mama este mindig velünk van. Te, Tuhutum, hát a papa nem Budapesten lakik és micsoda a papa?
Tuhutum: A papa (egy kicsit köhög) talán nagyon jó ember, a papa küldi a pénzt, amit a mama elkölt, én tudom.
Zsoli: A mama (egy kicsit kacag) mondta nekem a multkor, hogy a papa egy egészen rossz ember, rossz ember, igen.
Viktor: A papát, (szeretne sirni egy kicsit) a papát ne bántsátok, mert ő szerencsétlen ember, nekem mondta.
Tuhutum: Ha a papa szerencsétlen, bizonyosan a mama az oka, ugy-e Viki, mert a mama elhagyta a papát?
Viktor: (most már előszed egy könyvet, arca elé veszi, nem ad választ, de nagyon csöndesen sir, mintha felleg szakadna).
Zsoli: Mit sirsz, mindjárt jöhet ez a német disznó és elmondja a mamának és baj lesz. És nem is érdemes sirni, mert a papa rossz ember s a mamának nincs szüksége a papára.
Viktor: A papa egy szegény doktor Erdélyben s a papa majdnem minden pénzét nekünk küldi, hallgass.
Este hat órakor hazajön a mama s kiséri egy kedves úr, akit a mama Miklósnak nevez, nagyon kedves úr.
Hét órakor a német kisasszony parancsot kap, hogy fektesse le a gyerekeket. A német kisasszony álmos, ő alig lát valamit, de Viktor, azaz Viki és Tuhutum a félig behajtott ajtón át belátnak a szalonba. A szalonban teát isznak ez az új Miklós úr és a mama és furcsákat mondhatnak egymásnak, mint némely bejutó s gyerekfület is furcsán sujtó szóból kivehető. Tuhutum és Zsoli egy ágyban hálnak, ők már le is feküdtek, de Viktor még nem akar vetkőzni. A német kisasszony leült egy kényelmes székre, várt, várt és végül is elszunnyadt. Tuhutumnak egy kis láza van, nem tud aludni s nem tud aludni emiatt Zsoli se, aki egyébként nem szeret hamar elaludni.
Zsoli beszélgetni akar, tehát a délutáni érdekes témához kap s csöndesen mondja Tuhutumnak:
- Legjobb volna, ha kapnánk egy új apát, mert egy apára szükség van, ilyent, mint ez a Miklós úr.
Tuhutum válaszolni akarna fájdalmas arccal, tiltakozóan, de göthös testét megrázza egy nagy köhögés. Viktor, azaz Viki e pillanatban észrevette, hogy ott bent a szalonban a mamát megcsókolta egyszer, kétszer, sokszor ez a jövevény Miklós úr. Zsoli nem kapott választ, nem volt még álmos, tehát csacskán tovább akart beszélni:
- Minden fiúnak ott lakik az apja, ahol az anyja lakik: a papa rossz ember.
Tuhutum még mindig köhögött, de már ott volt ágyuk mellett, mint egy bosszúra küldött arkangyal, Viki. Kétszer vagy háromszor ráütött a Zsoli szájára, aki jajgatni kezdett s azután megtörölte a köhögő, forrótestű Tuhutum arcát s megcsókolta a száját, mint ahogy a jó édesanyák szokták.