Hálaadás
szerző: Juhász Gyula
1912

Nem adtak semmit ők,
Az ígérő remények,
Csak sok szép bánatot,
De így is jó nekünk az élet.

Nem lettem férfia
A nőnek, kit szerettem,
Csak borús árnya én,
De azért csillag ő felettem.

Akartam valamit,
Mely tett legyen és élet
S bénán csüggedt karom,
De édes álom a művészet,

Oly messze az örök,
A csillag és az Isten,
A boldogság, az ég,
De mégis jó volt várni itt lenn.