Gyöngyössy Judit gordonkaestje

Gyöngyössy Judit gordonkaestje
szerző: Aszlányi Károly
Nyugat 1928. 4. szám

       Gyöngyössy Juditban a Zeneakadémián megtartott gordonkaestjén komoly tehetséget ismertünk meg. Amit nyujtott, teljességgel igazolta németországi sikereit. A műsor első része tömör, stílusos és tartalmas művekből állott, a második rész inkább melódikusakból és könnyűekből. A művésznő megcsillogtatta tudásának és érdeklődésének széles skáláját. Mindegyik piécet valamely - talán nem saját, de jól megválasztott - köntösbe öltöztette, mindegyik egy lezárt elgondolás volt. De egységes vonalat nem láttunk, hacsak azt nem találjuk jellemzőnek, hogy érdeklődése a gondolati értékek felé gravitál, felfogásában sokkal nagyobb szerepe van már az intellektusnak, mint érzéseinek és innen magyarázható, hogy a lírai motívumokat csak gondosan és artisztikusan, de nem eléggé közvetlenül és melegen interpretálja.

       Ecoles G-moll szonátájának stílusos előadása után Boccherini szabályos és ma már síváran ható B-dur koncertjét játszotta el precizen és komoly elmélyedéssel. Már a német iskola meglepő eredménye az a felfogásában megnyilvánuló alaposság, sőt analízis, ami a gordonkaverseny előadásában szembetünt. Az első rész harmadik és legsikerültebb száma Böelmann: Szimfónikus variációi voltak. A téma befejezetlenül ható és izgató szépségű melódiája felolvad az egymást követő variációk során, de mindig nyiltabban és erősebben tér vissza, mint egy sürgető kérdés. A költő elgondolását teljesen megértette a művésznő és hibátlanul adta át a hallgatóságnak. A második részből Bach Adagiója emelkedett ki. Itt lehelletfinom pianissimóit, okos erőbeosztását és tömör, szép tónusát érvényesíthette. A Hubert-serenade alatt már nyilvánvaló volt, hogy jobbkéztechnikája egyelőre jóval biztosabb és kiforrottabb a balnál. Cui Canta bileja könnyű és szentimentális bánatát nem volt nehéz kifejeznie, Popper Papillonjának jólismert technikai feladatait lendületesen oldotta meg.

        Az első rész tartalmas és kész koncepciót kívánó műveiben kétségtelenül olyat produkált Gyöngyössy Judit, amit ilyen fiatalon még kevesen produkálnak. A második rész három kis színfoltjában - és a ráadások alatt - már kiütköztek a technikai és rutinbeli fogyatékosságok. Mindezek azonban átmeneti és nem jelentőséges hibák, ha velük szemben olyan fejlődésképes és dícséretesen komoly zenei intelligencia áll, mint Gyöngyössy Judité.