Gyászos szivem érted kesereg

Gyászos szivem érted kesereg,
Csorgó könyem, nézd, miként pereg.
Mint páratlan gerliczének,
Bus mellem hereg,
          Erőm szakad,
          Könyem fakad,
          Lábam ténfereg.

Titkon sirok, hogy más ne lássa,
Fájdalmimnak sehol nincs mása;
Bágyadt szivem szerelmednek
Égő lámpása.
          A szerelem
          Veszedelem,
          S egek csapása.

Csak te vagy, a kinek hódolok,
Hogy nem birlak, keserves dolog.
          Éjjel, nappal, fàjdalmakkal
          Csak kint pótolok.
          Személyedért,
          Szerelmedért,
          Jaj, majd meghalok.