Gr.Széchenyi Istvánhoz
szerző: Czuczor Gergely
1837

Csak tört csapáson, bármi balúl vigyen,
Kalandoz a nép, s róla letérni fél,
   S bámúlja gyáván a rögökké
      Torladozott utakon menőket.

Nem úgy, honodnak dísze Te, s nagy fia.
Lenézi a bajt férfi tekinteted,
   S zászlóval ingatlan kezedben
      Lépve elűl töröd a rögösvényt.

Hol kezdje e lant zengeni tettidet?
Vagy hol pihenjen, kezdte ha zengeni?
   A műtenyésztő brit szigettől
      Boszporuszig nevedet kivívtad.

Mi fölriaszthat nemzetet ősei
Hírén nyugodtan szunnyadozásiból,
   Jobb vélemények zsenge magvát
      Hintegeté hazaszerte tollad.

S mint a regéskor hőse, Prométeusz
A nyers anyagnak lelket adó tüzet
   Égből hozott: úgy ihletéd Te
      Honfiaid kebelét heveddel.

Mily érzet, és mily lelkesedés lepé
E szép hazának képviselő szinét,
   Hogy megvetetted dús kezekkel
      A honi nyelv s tudomány alapját.

Új élet, évszak, gondolat és erő
Kel általad föl, kelnek ujabb körök,
   S fejlődnek a közb értelemnek
      Sarjai a csinosúlt világban.

Rákos, sokáig híre-fogyott mező,
Többé nem az már: lenge homokjain
   Versengve futnak Pest-Budának
      Tapsai közt diadalmi mének.

Lelked szilárdabb, s mély behatásival
Dacolni fél a zord elemek dühe:
   Ím a hatalmas nagy Dunának
      Medre simúl, s foly igába hajtva.

Gőzművek, egy más szerkezetű világ
Szülötti, bátran szeldelik árjait,
   S föld olta vészekkel fenyítő
      Vaskapuit töredezni halljuk.

Nem kell ahitnod már Neked, ó dicső!
Emlékszobort, ím alkota tenkezed
   Nem porhadandó műveidben,
      S a nem irígy unokák szivében.

De íme mit lát rád ügyelő szeme
Lelkemnek! izzó gyöngyit alighogy el-
   Törléd derűltebb homlokodnak,
      Karjaid új viadalra edzvék.

Ó menj tehát, a tennivaló, fölös
Sereggel int még, s nyers daliára vár:
   A hydra nincs addig legyőzve,
      Míg fejeit megújítni képes.