Gróf Mailáth Jánoshoz (Korábbi kidolgozás)

Gróf Mailáth Jánoshoz
szerző: Berzsenyi Dániel
Korábbi kidolgozás; 1823-1830

Mailáth! poétád éneke leng feléd,
Nem mint a rohanó Vág, mikor árjait
  A Kárpátok közt zúgva szórja,
    Tört jeget és köveket sodorván;

Csak mint az alkony enyhületén kalász-
Párnáján pihenő lyányka szelíd dala
  Üdvezli a várt est nyugalmát
    S a hegyek ormai közt mosolygó

Holdat, midőn már csend fedi a mezőt,
S a pásztorkalibák gőze a völgybe szállt.
  Mailáth! poétád napja húnyik,
    S nem ragadoz dala árja többé

Sem gyenge Lolli égnyilatú ölén,
Sem bájolva csudált nemzete hajdanán,
  Nem hős atyáink büszke rogytán,
    S dűlve megállni feszült erényin.

Tündér tükörben nyílt nekem a világ.
Mint egy Pygmalion szobra, karom hevén
  Életre gyúlni látsza honnom,
    S annak ivá kebelem sugalmát.

Annak szerelme lángjai zengték
Lelkem zengedező memnoni oszlopát,
  S azok lobognak húraimról
    Honszerető kebeleddel össze.

Most már telemnek bús szele fujdogál,
S tőled nyert koszorúm bimbait elszedi;
  Eltűnt világom omladékin
    A hideg ész mutatá ki pályám.

Földhez gyalúdva szántogatok, vetek,
S kunyhóm szűk termeit télre tartogatom,
  Hogy hülékeny nedvü dallost
    Vad Boreas dere födve lelje.

Vagy néha, hogyha gondaim engedik,
Mi szép, mi jó, azt fejtve tanulgatom;
  Lekötve nyomván játszi Proteust:
    Emberi színt mutat és jövendöl.

Te zengj, mosolygó Gratia kedvese!
Nagy fényű eleid nagy neve nagyra int,
  Int Pindarus szép régi tárgya:
    Ím lovak és lovagok robognak,

Istenfiakként nyitva Olympiát
Rákos szent mezején! Hallom a pályazajt
  S a pályazajban Széchenyink dús
    Áldozatit s lova könnyű győztét.

Oh, énekeld őt, a diadal fiát!
Eurus-szülte lován mint viva, nyerve díjt,
  Sándorral, a hirhedt lovaggal,
    Kezdve, teremtve dicső utat s célt,

Mely újra szülje a magyar izmait
S Pannon férfidiszét. Engem a villitánc
  Int már; de honnom új virultán
    Vert dalodat porom érzi majdan.