Gróf Mailáth Jánoshoz

Gróf Mailáth Jánoshoz szerző: Berzsenyi Dániel

Mailáth! poétád éneke leng feléd,
Nem mint a rohanó Vág, mikor árjait
  A Kárpátok közt zúgva szórja,
    Tört jeget és köveket sodorván;

Csak mint az alkony enyhületén kalász-
Párnáján pihenő lyányka szelíd dala
  Üdvezli a várt est nyugalmát
    S a hegyek ormai közt mosolygó

Holdat, midőn már csend fedi a mezőt,
S a pásztorkalibák gőze a völgybe szállt.
  Mailáth! poétád napja húnyik,
    S nem ragadoz dala árja többé.

Tündér tükörben nyílt nekem a világ,
S mint egy Pygmalion szobra, ölem hevén
  Életre gyúlni látsza honnom,
    S annak ivá kebelem sugalmát.

Mellembe, mint egy Ilion éneke
Zengett a haza szent lángja; Olympia
  Istenfiakkal küzdve tűnt fel
    Isteni bájba merült szememnek.

Eltűnt a rémkép. Ámde ha szózatom
Szép lelkedre hatott, nem vala puszta hang,
  Nem, mely tudatlan gyermek ajkán
    Lelket emelt; koszorúm ne bánd meg.

S ha szépnek érzed férfias énekim,
Benned vagynak azok, benned a honni szív,
  Melyet magasztalsz, benned a hív
    Honszeretet daliás erénye.

Menj, énekeld hát e magas égi lényt!
Ezt harsogta örök Pindaros és Horác,
  Ez isteníté a világnak
    Hajdani váteszit és erősit;

S ez nyit nekünk, ím, éliszi pályatért
Rákos hős mezején. Hallom a pályazajt
  S a pályazajban Széchenyink hős
    Hágdozatit, lova könnyü győztét.

Oh, énekeld őt, a diadal fiát!
Eurus-szülte pején mint viva, nyerve díjt;
  Mint áldozá fel ezreit, hogy
    Ész művein kecsesülne nyelvünk,

Mely újra szülje a lerogyott magyart
S pannon férfidiszét. Engem a Villitánc
  Int már; de honnom új virultán
    Vert dalodat porom érzi majdan.