Gorkij Maxim
szerző: Gárdonyi Géza

Elbeszéléseinek alapja mindig valami szenvedős, kellemetlen állapot. Érzésünket beleviszi, s érzésünk szabadulni óhajt belőle. Ha sikerül, megkönnyebbülünk, boldogok vagyunk. Ha nem sikerül, akkor is könnyebben lélekzünk:
- Hálistennek, hogy nem velünk történt.
De mégiscsak olyan öröm ez, mint az egyszeri juhászkutyájáé.





Ha az orosz írók művei épületekké változnának: a tetőn volna a kapu, az emeleten a pince, összevissza az ablakok.
Az írásművészet építőművészet is egyúttal.





Ha Gorkij véletlenül nem író lett volna, hanem szobrász, látnánk emberi alakokat hol háromlábút, akinek feje nincs, hol ötkezűt, akinek dereka nincs, vagy elefánttestű embert gólyalábon és mopszliorral. De azért érezhető, hogy minden emberében van lélek.