Gondom nekem jó nagy isten
Gondom nekem jó nagy isten, mostan nem volna,
Feleimnél tisztességem tudom, nagy volna,
Hogyha az én szolgált uram meg nem halt volna.
Reám mikor ő szemeit jóban vetette vala,
Szolgálatom ő nála ... kellemetesb vala.
Az veszedelmet az én uram akkoron valla.
Elválaszták én uramat az nagy szolgálatra,
Követségen el-beküldék Törökországba,
Bizik vala Mátyás király török császárban.
Gondja vala én uramnak az nagy követségből,
Királynak is megjelenté ő beszédéből,
Békeséggel hogy megjőne császár földéből.
Oh melly igen hamis hirnek az király hitt volt,
Kit Both János az császártól neki hozott volt.
Ki hit mellett az én uram immáron megholt.
Reá vevé az én uram az nagy követséget,
Meg akará jelenteni az tisztességet.
Maga jól tudá, hogy ott talál sok ellenséget.
Igy betelék én uramnak az nagy gondolása,
Kiből vala királynak igen nagy bánatja,
Mert szemével az követet többé sem látja.