Glycere
szerző: Berzsenyi Dániel

Alkonyati homály terjed
     A csillagok boltjára,
S pirholagos lánggal gerjed
     Az esthajnal sugára.

Szűz Cynthia sárkányait
     Fényszekéren vezeti,
S a Balaton hullámjait
     Rubintláng festegeti.

Örömre int a természet
     S ëltem tünő tavasza;
Szerelemre az enyészet
     S Philomele panasza:

De én komoly szemet vetek
     A hold ezüst képére,
S csak szomorú dalt pengetek
     Hesperus intésére.

Túl jár elmém a Badacsony
     Kies virulmányain,
Túl a rengeteges Bakony
     Setétellő ormain.

Ott, hol zsenge érzéseit
     Ifjú szívem gerjeszté,
S az öröm s bánat könnyeit
     Legelőször ereszté.

Hol, Glüci! veled karöltve
     Néztem az est csillagát,
S lelkem, örömmel megtöltve,
     Itta Hébe poharát.