Gazdálkodva éljünk
szerző: Barcsay Ábrahám

                         Bessenyei Györgynek
 
Azért, kedves Gyurim, ne vegyed rossz néven,
Hogyha azt javaslom, hogy határod légyen;
Ezt az igazságot magam tapasztaltam,
Midőn határ nélkül tágon kóboroltam.
Jó néha Lorenzo társaival lenni,
Jó olykor szép szűzzel lenni s táncba menni.
Jó gyakran a lelket földre szállítani,
S mint a kis gyermeket vezetve jártatni,
Jó néki ártatlan játékokat adni,
Melyektől végtére meg szokott fáradni
S egy kevés ideig bölcsőbe kérezvén
Nyugszik, játékain álmában nevetvén.
Ha nyilodnak tegzét csak felhúzva tartod,
Rúgó erejének hamar kárát vallod.
Az elmének tüzét kémélleni is kell.
Tüzet hogy gerjesztne a szolgáló reggel,
Ha azt vigyázással estve el nem rejtné
S másnap friss szikráit hamuban nem lelné?
Gazdálkodva éljünk azon kis szikrával,
Melyet Prometheus lopott nagy munkával,
S még máig is fizet szaggatott májával,
Mert ha nagyon meggyúl, kárt tész a lángjával.