Gaudeamus igitur
szerző: ismeretlen
A Gaudeamus igitur (Legyünk vidámak) eredeti címén De brevitate vitae (Az élet rövidségéről) egy közismert latin nyelvű diákdal, melynek eredete a kora középkorra nyúlik vissza. Első írásos változata 1781-ben jelent meg Christian Wilhelm Kindleben (1748–1785) a német teológus és író Daloskönyvében (Liederbuch). Igazán ismerté Philipp Friederich Silcher és Friedrich Erk német zeneszerzők által írt és 1858-ban publikált Allgemeines Deutsches Kommersbuch (Általános Német Diákkönyv) című diákinduló gyűjtemény tette. Többször megzenésítették, ezek közül a legismertebb változat Johannes Brahms nevéhez fűződik.
A dal szövege latinul
szerkesztésGaudeamus igitur, iuvenes dum sumus,
gaudeamus igitur, iuvenes dum sumus,
post iucundam iuventutem,
post molestam senectutem,
nos habebit humus, nos habebit humus!
Ubi sunt, qui ante nos in mundo fuere?
Ubi sunt, qui ante nos in mundo fuere?
Vadite ad superos,
transite ad inferos,
ubi iam fuere, ubi iam fuere?
Vita nostra brevis est, brevi finietur,
vita nostra brevis est, brevi finietur,
venit mors velociter,
rapit nos atrociter,
nemini parcetur, nemini parcetur.
Vivat academia, vivant professores,
vivat academia, vivant professores,
vivat membrum quodlibet,
vivant membra quaelibet,
semper sint in flore, semper sint in flore!
Vivant omnes virgines faciles, formosae,
vivant omnes virgines faciles, formosae,
vivant et mulieres
tenerae, amabiles,
bonae, laboriosae, bonae, laboriosae!
Vivat et respublica et qui illam regit,
vivat et respublica et qui illam regit,
vivat nostra civitas,
maecenatum caritas,
quae nos hic protegit, quae nos hic protegit!
Pereat tristitia, pereant osores,
pereat tristitia, pereant osores,
pereat diabolus,
quivis antiburschius,
atque irrisores, atque irrisores!
Rövid változat
szerkesztésGaudeamus igitur, iuvenes dum sumus,
gaudeamus igitur, iuvenes dum sumus,
post iucundam iuventutem,
post molestam senectutem,
nos habebit humus, nos habebit humus!
Vivat academia, vivant professores,
vivat academia, vivant professores,
vivat membrum quodlibet,
vivant membra quaelibet,
semper sint in flore, semper sint in flore!
Vivat et respublica et qui illam regit,
vivat et respublica et qui illam regit,
vivat nostra civitas,
maecenatum caritas,
quae nos hic protegit, quae nos hic protegit!
Pereat tristitia, pereant osores,
pereat tristitia, pereant osores,
pereat diabolus,
quivis antiburschius,
atque irrisores, atque irrisores!
- A Heidelbergi Egyetem indulója, 1897
Magyarul
szerkesztésMíg fiatal vagy légy vidám,
míg fiatal vagy légy vidám,
mert múlt a boldog ifjúság,
és múlt a borús öregkor,
a Föld befogad, a Föld befogad!
Hol vannak kik éltek egykor,
hol vannak kik éltek egykor,
fenn a mennyekben,
vagy pokolban alant,
hol vannak hát, hol vannak hát?
Az élet oly rövid, közel már a vége,
Az élet oly rövid, közel már a vége,
A halál jő sebesen
és minket elragad,
senkit sem kímél, senkit sem kímél!
Éljen az egyetem, éljenek tanáraink,
éljen az egyetem, éljenek tanáraink,
éljen minden hallgató,
éljen itt mindenki,
örök boldogságban, örök boldogságban!
Éljenek mind a lányok, bájosak és szépek,
éljenek mind a lányok, bájosak és szépek,
éljenek az anyák,
gyengédek és szeretők,
őszinték és dolgosak, őszinték és dolgosak!
És éljen a haza és annak törvényei,
és éljen a haza és annak törvényei,
éljen a nép,
a jóság osztó,
mely véd bennünket, mely véd bennünket!
Hadd vesszen a bú, vesszen a gyűlölet,
hadd vesszen a bú, vesszen a gyűlölet,
vesszen az Ördög,
bárki ellenség
és minden gúnyoló, és minden gúnyoló!
Énekelt változat
szerkesztésRajta ifjak útra fel! Innen el kell válnunk.
Rajta ifjak útra fel! Innen el kell válnunk.
Menni hív a búcsúének,
messze tűnnek elmúlt évek,
véget ér sok álmunk, véget ér sok álmunk.
Élj mi kedves iskolánk, nőljön egyre fényed.
Élj mi kedves iskolánk, nőljön egyre fényed.
Becsben áll majd köztünk végig,
mind ki hittel munkál, épít,
mind, ki jól küzd érted, mind, ki jól küzd érted.
Szép hazánk most bízva kér, száll feléd az ének,
Szép hazánk most bízva kér, száll feléd az ének,
Add, hogy éljünk mindig békén,
s jusson áldott új nap fényén
boldog út e népnek, boldog út e népnek!
Régi, kedves iskolánk, tőled is most válunk.
Holnap útján emberül tiszta szívvel járunk.
Add kezed hát búcsúzóra,
válni kell, hát, itt az óra,
S boldog élet vár reánk, boldog élet vár reánk.