Galambok
szerző: Szervác Attila
Z és Q landolásra készen már tisztán megközelítették a Földet.
– Hát, ahogy olvasom nem sokat javult a helyzet Mikulás óta, akkor is jól megterhelték a légkörüket ezek a nagyfejű, szeleburdi barátaink – olvasta ki a jelentést Z a pöttyök által meghatározott mintákból.
– Ha nem vigyáznak, lassan már a városaikból nem lesz hova menekülniük… – tette hozzá Q elgondolkodva.
– Képzeld, mi lenne, ha a felszínük nem csak néhány, hanem már 20-25%-a lenne beépítve, mint a miénk. Amekkorát pazarolnak, amennyi hulladékot állítanak elő az ünnepi szezonukban, lehet, hogy már meg se érik a következő nyarukat – latolgatta Z, és közben a Földhöz közeledve ismét az írások felé fordultak:
– És nézd csak, most hétvégén mit csináltak… – mutatott az ablakban Q. – Újév alkalmából a szegények megint teleszemetelték a tengereket, mert már majd' belefulladtak a szemétbe, és nézd csak, itt, pont itt, balra, ahol ártatlan barátaink ezt írják a majdhogynem legfrissebb, tegnap reggeli híradásukban, íme itt is: megint 2 milliméterrel megemelkedett a tengerszint, és mindjárt átszakad a gát, amellyel halálát okozhatja ez a nép, ez a nép, amely pedig oly annyira tehetséges az univerzumban…
– Micsoda önhitt alakok, hogy az elmúlt napokban már idáig jutottak… – mondta Z és tovább olvasták a galambszarokat…