Furcsa fohász a sinek között

Furcsa fohász a sinek között
szerző: József Attila

Keletkezési idő: 1923. máj.

Te a lelkek összessége
Fönn az égbe
Lenn az égbe, mindenségbe -
Meghallgatsz-e, Istenem?

Itt feküszöm elhagyottan,
Krisztus voltam,
Beteg nárcisz eldobottan
Halhat így magában el.

Már utamról visszatértem,
Sose kértem,
Port sose nyalt izzadt térdem,
Meghallgatsz-e, Istenem?

Most se mondom, hogy harangozz,
Bár a ranghoz,
Bocsánat bátor bitanghoz,
Megcsudálva illenék.

S messziről jön a vonat már,
Ünnep-naptár
Piros szeme s virradatnál
Fénye szebb-enyhén dereng.

Nem gőz, keserűség hajtja,
Enyim fajta
S mindegy, hogy ki tüzel rajta
Hogy ki lesz a gyilkosom.

Ide senki több ne jöjjön
Ige-böjtön,
Tetvek megdicsőült főkön,
Éhen hadd pusztulnak el!

Marnak a símító jobbon
S én szabódom
Tölcsérezni csudamódon
Lehetetlen koponyát.