Fortuna
szerző: Ábrányi Emil



Mások a szerencsét
Könyörögve kérik,
Tolakodva hívják.
Úton, útfelen
Futnak utána.

Bele csimpaszkodnak
Fényes köpenyébe,
Ráncigálják, húzzák
Éhesen, mohón,
Görcsös erővel.

Szemüket kinyitják,
Nézik, egyre nézik,
Mint hajó-töröttek
Messzi tengeren
Nézik a partot.

Lesütött szemekkel
Járok a világon
S a szerencse mellett
Némán megyek el.
Nem veszem észre.