Forráskutnál juhászbojtár
Forráskutnál juhászbojtár,
Arcza piros, szeme bogár,
A forráshoz nap alkonyán,
Dalolva jön három leány.
Egyik igy zeng: én istenem!
Bár csak itt volna kedvesem,
Ki én nekem vizet merne,
Szédüléstől megmentene.
Másik igy zeng: kicsin vagyok,
Vizcsebreim pedig nagyok.
Hej ha kedvesem itt lenne,
Be örömest segitene.
A harmadik, kinek hajnal
Orczája, szól bus ajakkal:
Egek ura, szent teremtőm!
Mért nincs nekem is szeretőm?
A lánykák illy énekléssel,
A forráshoz értenek el.
A szép bojtár mindent halla,
Nekik viszont ekként dalla:
Kinek szédelgős a feje,
Szemeit hamar hunyja be;
S ki egyszerre nem bir sokat,
Kétszer tegye meg az utat.
S kinek nincsen szeretője,
Adjon neki teremtője.
Im! reá nyilt karokkal vár,
Ha tetszik, a juhászbojtár.