Forget not the field...
szerző: Thomas Moore, fordító: Vörösmarty Mihály
1847

Szabad fordítás

El ne feledd a mezőt ahol ők elhulltanak, a hűk
   És a legvégsők a haza jobbjaiból
Mind odavesztenek, és odavan nagy fényü reményünk,
   Melyet tápláltunk: a sírba merűle velök .
Vajha ama sziveket a haláltól visszavehetnők
   Teljes erőben, úgy, mint dobogának elébb ,
Még egyszer vérharcaidat megvíni, szabadság,
   A magas istennek színe világa előtt.
Vajha e lánc egy pillanatig meg tudna szakadni,
   Melyet a zsarnokság vas keze fűze reánk .
Oh sem az ég, sem a föld nem képes tenni, hogy azt a
   Zsarnok még egyszer visszacsatolja reánk.
De megvan. S ámbár győzőnk neve büszke nyomokban
   A történetirás lapjain égve ragyog,
Átok ül a szabadok sziveit gázolta dicsőség
   Hadjárása fölött, átok őrökre és bosszú.
Sokkal drágább a sír a börtön, melybe világot ,
   Eltapodottan bár, önt el a honfi neve,
Mint minden diadaljeleik, kik hirre jutottak
   Ősi szabadságunk gyászteli romja felett .