Fohász a szegénységhez

Fohász a szegénységhez
szerző: Kosztolányi Dezső

Nyugat · / · 1920 · / · 1920. 21-22. szám

Áldott szegénység, te szelíd, te tiszta,
Elhagytál s én is, jaj, elhagytalak.
Most úgy idézlek, mint a spiritiszta,
Éhes, sovány és légies alak.

Mert úgy szerettél, hogy rajongva vissza
Hivlak, te bátor, rongyos és szabad,
Ki keserű poharát daccal issza,
S keserű száján fájnak a szavak.

De merre vagy? Tán most még mostohábban
Laksz egy sötét és vak diákszobában,
Olcsó szivart rágsz, vagy tán verset írsz?

Vagy tán fekéllyel fekszel a szeméten,
Vagy mit se várva, ifjan és setéten,
Egy bús asztalra ráborulva sírsz?