Ferencz Ferdinánd
szerző: Gárdonyi Géza
Napló:1914 VIII. 3.
Boszniában agyonlőnek egy főherceget, aki nekünk idegen volt. Irántunk való érdeklődésének legcsekélyebb jelét se láttuk. Felesége a cseheket szerette. Ő maga senkit se a családján kívül. Rideg, fösvény, gőgös volt. Olyanoktól hallottam, akiknek rokona vagy barátja volt a kísérő tisztjei között. Semmi jót tőle nem várhattunk. S íme miatta fegyverbe állítják az egész nemzetet: vér és könny, nyomorúság és ezernyi halál, árvák, özvegyek jelennek meg a jövő hónapok képében. Mindezt el lehetett volna hárítani, ha a demars 5., 6. pontjában nemzetközi bizottságot ajánlanak a cár kedvéért, hogy ne legyen oka a világ békességének megkavarására. Az újságok egyhúron zengik, hogy mennyire lelkesedünk a háborúért. Nem igaz. Az utcai sihederek lelkesednek csak. A bevonulók keseregnek, káromkodnak, átkozódnak. A szerbeket nem azért szidják, hogy megölték Ferdinándot, hanem mert ott kellett miattuk hagyni a takarást, családot, a békességes életet.
Ha a muszka fegyver szerencsésebb lesz, Magyarország szertehull. Ha a mi fegyverünk lesz szerencsésebb, Oroszország hull szerte, de nekünk abból semmi javunk: pótolni kell az elveszett hadikészleteket, fizetni a bénákat, árvákat, özvegyeket, - új adóterhek, nagyobb nyomorúság.