Felsütött a nap sugára,
Szép szeretőm ablakára.
    Kikönyökölt két karjára,
    Most is hí, hogy menjek arra.

De mert megcsalt a hitetlen,
Lett irántam érzéketlen.
    Nem megyek többet hozzája,
    Had süssön a nap reája.

                                                  Domony.