Felleg röpül fejem fölött
Felleg röpül fejem fölött,
Az út alattam elszalad;
De ah, szivem marad, marad
Éjszak felé!
Mint mágnestű e szomju szív;
Ha százszor délre löktetik,
Mind százszor visszaszökkenik
Éjszak felé.
Éjszak felé, hol két szép szem,
Nem a földsark jégtengere,
E vonzalomnak ingere!
Éjszak felé.