Fedjük be a rózsát
szerző: Ady Endre
Utálom a rózsát, sok kerti csatán
Szívenszúrt már, de jön a December:
Fedjük be a rózsát, édes apám.
Jön, jön a December s a rózsa is él,
Rossz virágasszony, céda, pozsgás nő,
De tündér lehet más valakinél.
Fedjük be a rózsát, egy-két év előtt
Orkidea volt nekem a rózsa
S ma is élhetnek boldog képzelők.
Ma is bajt hozhat egy rózsa-senyvedés,
Édes apám, valakit megmentünk,
Nászágy lehet még e rózsa-fedés.
Mert kert az Élet s asszony minden virág
S a póri, pozsgás, nagy, buja rózsák
Szülik a Tavasz minden víg fiát.
Óh, virágos Élet, be szép a csoda:
Mindenkinek van kedvese, nője
S párját megleli korhadt fa, moha.
Minden virágnak van ittasa, párja,
Útszéli fűnek és nyurga gyomnak,
Mert szól a kert: föl, nászágyra, ágyra.
Utálom a rózsát, sok kerti csatán
Szivenszúrt már, de jön a December:
Fedjük be a rózsát, édes apám.