Fantaisies décoratives
szerző: Oscar Wilde, fordító: Kosztolányi Dezső
EZT A CIKKET TÖRÖLNI KELLENE, KÉSŐN VETTEM ÉSZRE, HOGY AZ EREDETI NAGY KEZDŐBETŰS >>Décoratives Le panneau<->Les ballons

            Le panneau

Ott, ahol árnyas a csalit
áll egy ivor, kis drága nő,
a körme zöldes drágakő,
halvány, piros rózsát szakít!

És hull-hull a vörös levél
és a fehérek szállanak
a kék medencén, hol a nap
mint aranyos sárkány henyél.

És a fehér levél repül
és a vörös ing hanyagul,
ez sárga szoknyájára hull,
az meg hollóhajára ül.

A lány lantot vesz s énekel,
kirebben egy skarlát-nyakú,
ezüstbegyű, ezüst daru
s ércszárnnyal tör az égre fel.

A lány dalol, kezébe lant,
úgy énekel, mint egy mese,
mandulaszemű kedvese
bámulja a füvön, alant.

És felsikolt most szörnyűképp
az édes, könnye megered,
gonosz tövis sebezte meg
rózsás-eres kagylófülét.

És most nevet, megint kacag,
egy rózsa szirma hullt oda,
hol sárga csipkefátyola
mutat egy kék-eres nyakat.

Halvány, piros rózsát szakít,
a körme zöldes drágakő,
áll az ivor, kis drága nő,
ott, ahol árnyas a csalit!

            Les ballons

A tompa türkiszkék egen
léggömb inog, sok cifra folt,
mint atlaszból megannyi hold,
selyempillangó, félszegen.

Forog, mikor szél hajtaná
és imbolyog, mint táncba nő,
mint drágagyöngy gurul elő
s mint az ezüstpor hull alá.

Most lenti gallyakon libeg,
mind tétovázik és mereng,
akár a rózsa szirma leng
s rajt az ökörnyál a zsineg.

Majd föl a fára hömpölyög
s ring-ring az ametisztgolyó,
bolygó opál, sok lángoló,
rubintpiros levél között.