Falusi udvar

Falusi udvar
szerző: Somlyó Zoltán

A tornác fehér a hő napsütéstől,
vasárnap dél van, szeplőtlen az ég.
Az eltikkadt sűrű sövénykerítés
fölött befénylik a kertes vidék.

Kétsort mosolygó, édes oleander,
egy kis cica farát riszálja meg.
Az üvegfényű fáradt levegőben
a miséről a harang átremeg.

Egy kis tócsába kis liba lubickol,
egy buja bazsarózsán lepke száll,
a szemétdombon üvegcserepek közt
egy hős kakas egy tyúknak kurizál.

A kis padon egy aggastyán pipázik,
nedves szemével néz a kerten át
a temető fái felé. ─ S szagolja
a túrósrétes kövér illatát...