Falusi harang verse

Falusi harang verse
szerző: Juhász Gyula

1913

A hangom egyszer régen meghasadt.
A nagy, szent Dómból selyem ég alatt
Idekerültem.
Szegény, repedt falusi harang.

Most hirdetem a paraszt-születést
És kongatom a koldus-temetést.
Giling-galang
S a jég ellen védem a vetést.

Ködös, kopott táj, fázós, idegen
S én zengetem halottas énekem.
Bim-bam, bim-bam,
Fölöttem megmaradt a végtelen.

Távol harangok idekonganak:
Giling-galang, bim-bam, giling-galang.
Temet, sirat.
Engem sirat, temet száz büszke hang.
Száz boldogan zengő és távoli harang.