Falstaff halála
szerző: Emőd Tamás
Theodor Manojlovitch.
A rácson az ősz tar gallya zörög már –
„Zümm-zümm, Robin Hood szép zöld bekecse!”
Itthon maradunk ma, tilos vadat űzni,
Oly nyájas a tűzhely meghitt melege.
Már nyelvel és nyal-fal és enyeleg a láng:
„Hát elpazaroltad a puska porát?”
Hé csapláros asszony, lágyabb takaró kék,
Még elfagy a lábam, ha nyomba nem ád!
A lábam, a lábam, – duzzad bíz a vén csont –
„Hol van Robin Hood a te jó paripád?”
Nos – többet az erdőn se csörtetek átal...
A flaska se adja le már a borát.
Jó-jó az itóka, de jobb a fehérnép!
„Elkótyavetyéltem értök a dögöt”
Hej Dorka, hej Kätty, te fruska, te lusta,
Jaj nékem, az ördög már itt nyöszörög!
Lelkem fogadósné, egy szent atya kéne –
„Ej-haj Robin Hood mire nem vetemedsz?”
Csitt, csak szaporán... fizetek... arany is cseng...
Fenébe, ne nézd le te rest a nemest!
Úgy ám, nemes úr vagyok, hercegi testőr,
Zümm-zümm, becsapott a sok úri barát”
Bardolph te bitang! Korbácsot a gaznak!
Hívd izibe Harryt, ő jön legalább...
Kitette a szűröm? Titokba szeret még!
„Érzem-tudom, itt áll és nem retirál”
Hollá hol a csizmám, hollá hol a lajbim
Ma grófi vendégeket vár a király!
Hadd hulljon a pénzmag, akárcsak a pelyva
„Zümm-zümm, Robin Hood jól érzi magát”
Egy kortyot elébb még, oszt jőjjön a búcsú,
Meghalok érted, te hősi barát!