Fürdősziget Pest és Buda között

Fürdősziget Pest és Buda között,

Szabó József első titkártól.

Több izben hallottam s olvastam az úgynevezett Fürdőszigetről (Badinsel), sőt Budapest térképein felrajzolva is van; de egyszersmind tapasztaltam, hogy természettudományi szempontból közelebbről senki sem méltatta.

Fekszik a folyam főágának csaknem közepén a Margitsziget felett, ettől kissé jobbra, szemközt a pesti part azon részével, hol a Rákospatak a Dunába ömlik; nyugatról általellenben az ó-budai nagy sziget van. Hosztengelye meglehetősen Budapest délvonalába esik.

A fürdősziget valódi tünemény; csak akkor látni ha a Duna állása csekély: körülbelül 5 láb képezi a lét és nemlét határát, ha a viz 5 láb alá száll, kimerűl s annál nagyobb, mennél jobban megközelíti a a Duna vize a 0° fokot; 5 láb fölött víz borítja s legfölebb a bőven emelkedő vízpára, vagy ha különben a folyamot jég borítja, itt a jégnek hiánya mutatja a helyet, melyen Dunánknak e nevezetessége fekszik.

Homok s kavics képezte felületén számos meleg forrás van, melyek körül meglepő számmal tengenek növények s állatok.^[1])

Én itt három kirándulásnak eredményét adandóm elő, melyek közül az elsőt 1854-ben magam tettem; a másodikat 1856-ben Dr. Kerner tanártársammal; a harmadikat 1857-ben ő maga. Mind a három ízben különböző volt a vízállás, különböző a sziget nagysága és a források hőfoka, miként a következő kimutatásból kitűnik.

A sziget nagyságát különösen a két első rándulás alkalmával mértem meg lépéssel, ötöt két ölre számítva. 1854. Sept. 28. A sziget hossza 400 — (= 160 öl); szélessége 65 lépés (= 26 öl).

A dunavizállás 4' 6" 9'".

1856. November 16. A hossza 700 — (= 284 öl); szélessége 146 lépés (= 57 öl).

A dunavizállás 4' 1" 9"'. ^[2])

Másod izben tehát csaknem kétszer oly hosszú, és több mint kétszer oly széles volt a fold területe, noha a viz csak öt hüvelykkel állott alantabb. A sziget derekán a nyugati oldalon vagy 500 négyszeg ölnyi területen találni 50 — 60 kisebb nagyobb forrást egyesen, vagy csoportosan ugy, hogy hárman négyen egy közös medenczét alkotnak. Lefolyása a Dunába minden forrásnak a nyugati parton van. Ezen kivül találtunk meleg vizet mindenütt, a hol egy két lábnyira leástunk.

E források mind melegek, de a hőfok különböző. Fölöttök a viz a legnagyobb hidegben sem fagy be, s ilyenkor itt vad kacsák nagy mennyiségben tartózkodnak.

Első kirándulásom alkalmával sem elegendő időm sem eléggé pontos szereim nem voltak, azért csak a legdúsabb források hőfokát vizsgáltam; ellenben Dr. Kerner a két utóbbi kirándulás alkalmával a méréseket Kapellerféle u. n. forrás-hőmérővel, mely 1/10 fokra van beosztva, vitte véghez.

1854. Sept. 28.		1856. Nov 16.		1857. Márt. 7.
A főforrások +	37°	3 forrás +	41°8	2 forrás +	42°2 C.
		1 "	41°6	1 "	42°1
		3 "	41°5	2 "	42°0
		2 "	41°2	2 "	41°6
		2 "	41°0	1 "	41°5
		1 "	58°8	1 "	41°4
		1 "	37°8	1 "	40°8
		1 "	36°5	1 "	40°4
		1 "	34°0	1 "	40°3
		1 "	25°8	1 "
		1 "	23°7	1 "

1854. Sept. 28-kán legmagasabb volt a vizállás;

1856. Nov. 16-kán csekélyebb.

1857. Márt. 7-kén még csekélyebb = 3′ 10′′ 0′′′. ^[3])

Innen látni, hogy a források hőfoka annál magasabb, mennél csekélyebb a viz állása; s ez azon magyarázatra vezet, hogy az közvetlenül a Duna vize uralma alatt áll: ha ez magas, akkor a porond rétegen sok hideg viz szivárog oda, s a források hőfoka leszáll; ellenben mentől csekélyebb annál kevesebb fér a hideg vizből a forrá- sokhoz, s ezek annál magasabb hőfokot mutatnak. A légnek és a dunaviznek hőfoka közvetve semmi vagy csak elenyésző befolyást gyakorol a forrásokra. Igy 1854 Sept. 28-kán kellemes őszi nap volt, de magas vízállás, s emiatt legcsekélyebb hőfok mutatkozott a forrásoknál; ellenben 1856 Nov. 16-kán a lég + 5°C, a dunaviz + 4°C, ugy szintén 1857 Mártius 7-kén a léghöfoka + 4°C, a Dunáé + 3°C, de a vizállás sokkal csekélyebb s megfelelöleg a források hőfoka magasabb volt.

E meleg források vize tiszta, szintelen. A +41°C hőfoknak^[4]) mind gyengén hydrothionizüek, de kellemesen itatják magokat; mig a hidegebbek hydrothiont nem árulnak el, kellemetlen izüek s gyengén savanyuk. Némely forrás tisztán foly le a Dunába, mig néhány közülök vasokkert rak le útjában. A vizzel együtt lég is bugyborékol fel, melyből, a mennyit ott létünk ideje alatt lehetett, egy jól záró üregben felfogtam, azt honn megvizsgálandó.^[5])

E légnemnek sem szine, sem szaga, sem ize. Egy üvegcsőbe zárva s káli vagy mészoldatba állitva, terjéből keveset veszt. Égő faszál benne azonnal tökéletesen kialszik. Tehát nem közönséges levegő. Azon neme a kisérletnek, melyet a hydrogennél szokás tenni, hogy t. i. két egyenlő hengert, melyek közül az egyik hydrogennél, a másik levegővel van megtöltve, egymásra állítunk, itt azt mutatta: hogy a felső henger, melyben a forrásvíz légneme volt, miután egy más közönséges levegővel tölt hengerre tettem volt is, változatlan maradt, mert benne az égő faszál most is elaludt. A forrásvízből felfogott gáz tömöttsége e szerint nem nagyobb, mint a közönséges levegőé. Az tehát nitrogen; keverve oly csekély szénsavval, hogy tömöttsége nem múlja felül a közönséges levegőét. Hogy e mellett tartalmaz-e oxygent csekély mennyiségben, az anyag elégtelensége miatt nem vizsgáltam.

A sziget felső rétege homok, kevés sziklahömpölyökkel. Ezek közt kopott de belül még ép trachyteket, quarczot, gránitot, csillám- palát és euritet ismertem meg. Ez utóbbi hófehér, s a felületén kyanit van kiválva, melynek az anyakövei egyaránt elkopott krystályai szép kék pettyeket képeznek rajta. E felső réteg mozgó, azt a vizár hol megtölti hol elhordja, azért képzelhető, hogy annak vastagsága különböző, és hogy ennek következtében a sziget felülete is, többé kevésbé nagyobb lehet ugyanazon vizállás mellett egy izben mint más izben.

Vagy két lábnyira leásva, trachytkavicsot találtam, melyben a trachyt mállott állapotban van oly formán, mint azon rétegben, mely Pest rónáját boritja. Leebb ásni az elötóduló viz miatt nem lehetett.

E réteg alatt hydrographiai és geológiai szempontból tömött agyagot kell föltenni, ugyanazt, mely a szemközt fekvő pesti parton egy kis helyen a legfelső réteget képezi, s tovább környöskörül a trachytos kavics alá merül.

A fürdöszigeti meleg források hydrogeologiai viszonyait illetőleg, a vidék általános földtani szerkezetére támaszkodva, azon meggyőződésben vagyok: hogy azok egyik ágát képezik a Józsefhegy alatt felnyúló főnyilásnak, mely a tömöttagyag által a hideg dunaviz behatása ellen óva egész idáig jő, s itt a véknyodó agyagrétegen magát felüti.

Könnyebben felfoghatók e viszonyok a következő keresztmetszet segítségével: A források medenczéjében többnyire mindenütt látni algákat (moszatokat), melyekből társam dr. Kerner egy üvegbe szedett, azt Bécsbe Heutfler urnák, ki, miként tudva van, e tárgyakat különösen tanulmányozza, felküldendö.^[6]) Más nap dr. Kerner megmutatja az eltett növényt s meglepetve láttuk, hogy a vizet erősen megfestette. Leöntvén az oldatot s uj vizet öntvén reá szintoly erős szinű maradt, gyengülést csak többszöri ismétlés után lehetett észrevenni; tehát az állás alatt az algából festék vál ki nagy mennyiségben.

A festék oldata az áteső világosságban violaszinü, a reá esőben barnaveres.

Hamarjában néhány vegykisérletet tettünk vele, melynek eredménye ez: savak a szint nem változtatják, tehát nem lakmusz; alkálik felolvasztják halványzöld színnel, de savak ismét kiválasztják az eredeti szinnel. Ebből következtethetni, hogy vegytermészetére nézve e festanyag sav, s annak kiválasztására nagyban különösen a sósav HCl látszik hivatva lenni.

Heufler utólagos közlése szerint e festékbocsájtó moszat legvalószinűbbcn Oscillaria nigra.

Kerner a górcső alatt azon észleletet tette, hogy e moszat szálai igen élénken mozognak, s hogy azoknak bizonyos szemcsés tartalma az, mely a levágott növényben rövid idő alatt festanyaggá lesz, s mint ilyen a körötte levő vizben felolvad.

Ezen moszatot Kerner inkább a sziget nyugoti oldalán fekvő forrásokban találta uralkodni, hol az egy feketészöld bőrt képez, melyen a vizzel felbugyanó légrészek gyakran hólyagot fújnak. Ellenben a sziget derekán egy más világoszöld moszat a túlnyomó, melyet Heufler Spyrogyra jugalis-nak Ktjg. határozott meg.

Kerner szerint a források lefolyási csatornájában még a következő növények díszlenek: Veronica anagallis, Agrostis stolorifera és Chara papillata Wallr.

Az állatország sincs képviselők nélkül; vannak de nem nagy számmal, infusoriák; ellenben a kagylórákok^[7] gyakoriak. A spirogyra jugalis szálain különösen lehet a harangállatocskák csoportjait venni észre.

Tekintve, hogy e szigetet sokszor viz boritja, azt lehetne gondolni, hogy a rajta tengő növényzet léte tünékeny. Nem kevéssé volt dr. Kerner meglepetve, a mint az idei kirándulása alkalmával tapasztalta: hogy azon növények, melyeket tavai ősszel látott ott, most tavaszkor is ugyanazokon a helyeken hajtottak ki.

Észrevette ugyanekkor, hogy mig a főforrások helyzete változatlan maradt, volt egy-kettő, mely magának jobban kelet felé készitett kifolyást.

Végül szabadjon archaelogiai tekintetben felhozni, hogy Fegyveres budai folyamkerületi mérnök ur bizonysága szerint három évvel ezelőtt e szigeten a molnárok egy márványlépcsőt ástak ki, sőt dr. Linzbauer tagtársunk is emliti ismert jeles munkájában^[8], hogy biztos adatok szerint mondhatja, hogy néhány év előtt a fürdőszigeten még falazatnak voltak nyomai, de azokat a téli jég lassanként elsöpörte. Az ő véleménye szerint e zátony egykor az úgynevezett ,,Pesti sziget" része volt, s fürdők valószinűleg voltak rajta.

1. Mondják hogy a jelen század első tizedében még fűz és nyárfák voltak rajta, de az 1811. és 1813-ki magas viz azukat végkép kipusztitotta. — Sz.
2. A budai cs. kir. építészeti hivatal jegyezése szerint. — Szabó.
3. A budai cs. kir. építészeti hivatal jegyzése szerint. - Szabó.
4. Az 1856 nov. 16-ki mérés szerint. — Sz.
5. Töltsérem nem lévén, fáradságos volt e felfogás és nem adott ki, mert a gáz egy-egy helyen csak csekély mennyiségben s időről időre megszakadva jő fel. Töltsérrel ellátott üvegeket minden ily forrás fölé állitva lehetne egy óra alatt tán 1 liter gáit is gyűjteni. — Sz.
6. Heufler urnak 1850-ben Gerenday tanár s tagtársunk is küldött a császárfürdö melletti malomtó fenekén levő kövekről meghatározás végett egy moszatot fel, melyben Heufler egy uj fajra ismert, s Anhaltia flabellum-nak L. v. Heufler nevezte (Verhandlungen des zoologisch-botanischen Vereins in Wien. 1852.)
7. Ezeket Chyzer Kornél tagtársunk lesz szives meghatározni. A már egy izben átadott példányok, nem lévén tökéletesen kifejlődve, nem voltak elégségesek a faj meghatározására; de azon tényt lehetetlen meg nem emlitenem, hogy ezen állatocskák, melyek +40° körül álló meleg vizben élnek, a közönséges hőmérsékre lehűlt vizben még csaknem két hétig éltek. - Szabó
8. Die warmen Heilquellen der Hauptstadt Ofen, von dr. Linzbauer 1837. 152. lapon.