Fényes Adolf új képei (1912)
szerző: Bálint Aladár
Egyre nagyobb súllyal, intenzitással nyomul Cézanne a modern ember művészetlátásába. A természetet még nem nézi a nagy francia festőapostol szemével, de a törekvései már egész sereg művészben dogma erejével élnek, eredményei pedig éppenséggel valóságos értékmérő, elválasztó hatalmat foglalnak magukba.
Cézanne jegyében kovácsolódott félre nem érthető, kifelé is meggyőző egységbe, a fiatal festőnemzedékünk egyik értékesebb része, oly egységbe, mely izoláltságában másnak tudja magát, mint bármely művész, aki másképpen értelmezi a látható világot. Nem érez kapcsolatot velük még akkor sem, ha esetleg tartalmilag azonos a művészetük.
Így tolódott el, így vált kétessé mintegy öt esztendeig Fényes Adolf művészetének érvényessége (tudatosan használom ezt a szót) a fiatalok előrenyomulásával. Fényes nyilván érezte, hogy a fogalmak tisztulásával, a pozitív dolgok értékelésének kezdetével megjelenhetik ismét. Addig félreállt az útból és következetesen, egyenletes energiával dolgozott. Dolgozott és a hit hirdetésének munkáját másokra hárította.
Félreállt, dolgozott. Ráérő ideje lehetett elég. Hogy nevét ismertté tegye, arra már szüksége nem volt. Öntudata tőkéjével rázkódtatás nélkül kibírhatta ezt az elvonulást.
Ötesztendei hallgatás után ismét a nyilvánosság elé lépett Fényes Adolf és egyszerre ─ a szó jobbik értelmében ─ a legteljesebb aktualitás középpontjába került. Mikor a mostani kiállítása keretében, az ötesztendei munka eredménye együttesen elénk kerül, kétségbe nem vonható módon megállapítható, hogy az az idő, amelyet munkára fordított, termékeny idő volt. Az elszállt esztendők eleven szálak módjára fonódtak törekvéseinek tengelyébe. Művészete azóta teljesebb, erősebb alapokon nyugszik, kifejezési eszközei gazdagabbak, mint annak előtte.
Fényes művészetének legfelötlőbb sajátsága, megállapodott biztos szemlélete a motívumoknak. Fölényes, magától értetődő férfiasság, érett, kiegyenlített energiák, amelyek szavára akár vakon követheti ösztöneit, nem borítja fel egyensúlyát semmiféle belső vagy külső hatás.
A régi munkáival szemben határozottan az anyag érdekli a legerősebben. Csendéletei érdekesen mutatják, hogy miképpen dolgozta fel magában Cézanne hatásait. Az anyagot keresi; annak szilárdságát vagy lágyságát, pórusaiból kiáramló melegét majdnem erotikus túlzással érzékelteti. Az asztalra vetett terítő selyme, a porcelán keménysége, a játékló festett fájának szálkája meggyőző erővel, közvetlenséggel él vásznain. Mindezt nem a részletek izzadtságszagú aprólékos elmondásával, hanem a kép egységes hangulatának kitapintásával és rendkívül finom ízléssel, mértékletességgel való harmonizálással éri el. Egy-egy francia kastély termének, olasz templom bensejének, parasztszobának vagy polgári szalonnak levegője a holland enteriőr piktorok legszerencsésebb korszakának emlékét idézi fel.
Az emberi mozgás törvényszerűsége, mindaz, ami az emberből kiinduló, emberre épített kompozíció elemeit teszi, nála nem éleződik ki drámai feszültséggel, az ember, a mozgás, benne mint líra zeng tovább; egy utcarészlet, templomzug kiegészítő része, semmi egyéb. Az ő szemléletében egy abroszra tévedt fanyelű bicska éppen olyan fontos, mint az a bankigazgató, ki szónokló mozdulattal támaszkodik egyik arcképén.
Alapos tudásáról pontos képet adnak a tollrajzai, különösen a tájképvázlatai. A tömegek elrendezését, a vidék konstrukciójának megállapítását és a távlat megszerkesztését klasszikus biztonsággal csinálja meg.
Koloritja elevenebb, mint azelőtt. Frissen, forró buzogással ömlenek szét a színei, a kemény, fehér alaptónus még kísért ugyan, de uralkodó szerepét már elveszítette. Fényes Adolf ismét meghódította azt a területet, melyről azt hittük, hogy már rég eltávozott.
*
Fényes Adolf kiállításával kapcsolatosan Lesznai Anna két szobát töltött meg hímzéssel, párnákkal, függönyökkel.
Lesznai Anna neve maholnap a köztudaté és mindenütt, ahol megbecsülik a professzori beleártástól ment iparművészeti holmikat, ahol a közvetlen meleg természetességet előbbre helyezik a sablonokról lerajzolt iskolás erőlködésnél, mindenütt található hol egy párnája, hol egy terítője.
Példátlan gazdagság, meleg asszonyi fantázia tobzódik színeiben, meg formáiban. Folyton differenciáltabb, folyton tudatosabb és egyre újabb és újabb célokat tűz maga elé.
Nem egyetlen, mégis csodálatos példája annak, hogy jegecesednek ki a lappangó ösztönök pompázó, ezerszínű művészetté. Máról holnapra hogy válhat valakiből művész? Honnan meríti mindazt, amit két kézzel szór szanaszéjjel? Mi táplálja erejét?